Szigeti veszedelem
Szigeti Fesztivál másképp
Történetünk 1986-ban,
egy Rokkenjima nevű szigeten veszi kezdetét, amely az Ushiromiya család kezében
van. Éppen az évente esedékes összejövetelüket tartják, idén azonban hátsó szándék
is vegyül a találkozás öröme mellé, a családfő Kinzónak ugyanis csak három
hónapja van hátra, rokonai pedig leplezetlenül marják egymást az örökség
reményében. Annál is inkább, mivel egy
családi legenda szerint Kinzó többtonnányi aranyat kapott ajándékba egy
Beatrice nevű boszorkánytól. Az előtérben egy kőbe vésett vers is található,
amelyet ha valaki megfejt, eljut az aranyhoz. A családtagok eleinte
szkeptikusan állnak hozzá a dologhoz, a játék azonban komolyra fordul, miután
levél érkezik Beatrice-től, aki Kinzó egyik alkalmazottjaként mutatkozik be, és
azt állítja: ha nem fejtik meg a verses rejtvényt, minden örökség automatikusan
rászáll. Amikor pedig egy rejtélyes gyilkos is ámokfutásba kezd, a beköszöntő
tájfun miatt pedig nem hagyhatják el a szigetet, elszabadul a pokol.
Ideglelés japán módra
Az eddigiek alapján
egy B-kategóriás slasher filmnek, esetleg egy gyenge Agatha Christie- regény
koppintásnak is gondolhatnátok az animét.
Ryukishi07 neve
azonban ezúttal is egyet jelent a minőségi és fordulatos történettel, valamint
azzal is, hogy az átlagos kezdést követően igencsak felpörögnek az események.
Az első pár epizód után személyesen is felbukkanó Beatrice agytekervényeket
megmozgató észjátékot vív az Ushiromiya család főszkeptikusával, Battlerrel.
Előbbi a mágia és a boszorkányok létezését akarja elfogadtatni, míg utóbbi a
nyers racionalitást felhasználva próbálja logikus magyarázatot találni a
gyilkosságokra.
A készítők
megtartották a Higurashiból ismert történetvezetést, a huszonhat részes anime
négy-ötepizódnyi kisebb fejezetekre bomlik, és minden egyes fejezet elején
„újraindul” a történet, azonban mindig más irányt vesz, és az áldozatok is
különböznek.
Battlernek így
lehetősége nyílik az egyre gyarapodó információmorzsák alapján kikövetkeztetni,
hogy ki lehet a gyilkos.
A nézőknek sem árt
minden mondatra odafigyelnie, ha nem akarja elveszteni a fonalat, és közben
azon kapja magát, hogy ő is kezd a mágikus, vagy a racionális oldal felé
hajlani.
Boszorkánykonyha
Az animáció tetszetős,
a képi világ hangulatos, helyenként kifejezetten gyönyörű, a hangeffektek nagy
részét pedig a játékból emelték át.
Az opening gregoriános
hangzása jól illeszkedik a sorozat reneszánszra emlékeztető stílusához, az
ending pedig az elborultabb oldalához. Háttérzenékből nincs túl sok, azonban ha
megszólalnak, az embert egyből elfogja a misztikus, baljóslatú hangulat.
Karakterekben sem
szenvedünk hiányt, bár riasztónak tűnhet, hogy már a legelső részben több mint
tíz szereplőt mutatnak be, a sorozat alatt azonban lesz időnk szép lassan
megismerni mindegyiküket, fény derül motivációikra és háttértörténetükre.
Kiütéssel győz a boszorkány (?)
Bármennyire szép is az
összkép, pár negatívum becsúszott. A játék sem egy könnyen emészthető darab, az
anime azonban még ennél is érthetetlenebb, mivel ahhoz, hogy a teljes történet
beleférjen huszonhat részbe, kénytelenek voltak egész jeleneteket kihagyni.
Ettől még nem válik élvezhetetlenné a sorozat, viszont aki könnyed kikapcsolódásra
vágyik, az inkább próbálkozzon valami mással.
Ne csodálkozzunk, hogy
az utolsó epizódban még nem varrják el a szálakat, és nyitott befejezést kapunk
egy esetleges folytatást lehetőségével.
Azonban a fentebb
említett hibák ellenére is az utóbbi évek egyik legeredetibb stílusú és történetvezetésű
animéje, ami kötelező darab a természetfeletti elemekkel fűszerezett krimi
rajongóinak, de akárki belevághat, akit nem riaszt vissza, ha együtt kell
gondolkoznia a sorozat szereplőivel.
Adatlap:
Umineko no Naku Koro
ni
(anime, 2009)
Eredeti történet:
Ryukishi07
Rendezte: Kon Chiaki
Stúdió: Studio Deen
