Moonlight Mile

A hegy csúcsáról már csak egy lépés a Hold 

Egyszer az életben mindenki fantáziál arról, hogy meghódítsa a világűrt, csillagok között lebegve bámulja a földgolyót, vagy lábnyomot hagyjon a Holdon. a ski-fikből ismert űrvilág egyenlőre még távol áll a valóságtól, de a Föld energiatartalékainak csökkenése felveti a lehetőségét annak, hogy az emberiség az űrben keressen új erőforrásokat.

Két macsó ha elindul 

Saruwatari Gorö és Jack F. "Lostman" Woodbridge feltűnően sok szempontból hasonlítanak egymásra. Mindketten hatalmas tisztelettel adóznak a tökéletes női test iránt, emellett azzal legyezgetik amúgy sem kicsi egójukat, hogy lehetetlennek tűnő kihívásokat hajszolnak. 

A két főszereplő szakmáját tekintve hegymászó, épp a Mt. Everest meghódítására készülnek. Némi kalandozás után, a hegycsúcsra érve, megakad a szemük a nemzetközi űrállomáson, és mivel a csúcsok csúcsáról már nem vezet máshova út, megfogadják, hogy egy nap mindketten eljutnak az űrbe. 

Eközben a NASA a Nexus-projekten dolgozik, amelynek célja egy a Holdon nemrég felfedezett anyag (hélium-3) kutatása és hasznosítása, ami évszázadokra megoldaná a Föld energiaellátását. Természetesen egy ilyen természeti kincs és az abból származó haszon lehetősége politikai, katonai és üzleti érdekcsoportok hadát állítja csatasorba. 

Miközben mindenki azon igyekszik, hogy minél nagyobbat haraphasson a zsíros falatból, Gorö és Lostman külön utakon ugyan, de elindulnak, hogy meghódítsák a világűrt, illetve a Holdat. 

A Hold aranya 

A Hold és az űr megunhatatlan témája a szórakoztatóiparnak - elég csak olyan kulcssorozatokra gondolni, mint az Alfa holdbázis, vagy a 2009-ben készült Hold című mozifilm -, de a Moonlight Mile nem annyira elrugaszkodott és fantáziadús, mint a legtöbb űrben játszódó alkotás. a Föld fogyatkozó energiatartalékainak problémája egyáltalán nem légből kapott, így az anime mondanivalója nagyon is valóságszerű, ugyanis a hélium-3 elnevezésű elem a hélium egy sokkal barátságosabb, nem radioaktív változata, amely a Holdon nagy mennyiségben megtalálható. 

A nagy előd árnyékában 

A sorozat azonban nem képes úgy kiaknázni a választott témát, mint ahogy a Planetes tette az űrben keringő "eltévedt csavar" kapcsán. Ötagi Yasuo, az erdeti történet szülőatyja azt nyilatkozta, hogy egy realisztikus, politikai elemekkel átszőtt űrdrámát akar létrehozni, azonban a manga túl hosszú ahhoz, hogy beleférjen minden a 26 epizódba. A történet inkább a két főszereplőre, elsősorban Goróra koncentrál, illetve arra a nehézségekkel teli útra, ami a hegymászástól a Holdon tett első lépésig tart. 

Az anime ismeretlen és izgalmas világba kalauzolja a nézőt, ahol a szereplők szinte emberfeletti képessége, a karakterek gyors felemelkedése már a realizmus határait feszegetik. A hibáik ellenére is szerethető karakterek jól működnek ebben a kifogástalannak sajnos nem mondható történetben, hiszen az űrutazás izgalmai és az új energiaforrás körül fellángolt politikai csatározások nem engedik elkalandozni a néző figyelmét. 

Gorö és Lostman férfiasságát és szuperhősre emlékeztető attitűdjét hivatott alátámasztani az anime legfeltűnőbb jelensége: az egész történetet átható, hímsoviniszta, tesztoszterontól dagadó felhang, ami a sztori komolyságát tekintve teljesen öncélú. Tyereskova óta tudjuk, hogy az űrutazás nem a férfiak kiváltsága, de a Moonlight Mile  története két olyan figurára alapoz, akik nyugodtan pózolhatnának a Mr. Macsó magazin címlapján. 

A történet női karakterei szinte egytől egyig háttérzenészként muzsikálnak, vagy egyszerű szexuális játékszerek, a két talpig pasi trófeagyűjteményének leltári tételei. 

Talán a készítők úgy érezték, hogy vér és erőszak hiányában a megfelelően tálalt, lépten-nyomon felbukkanó erotikus jelenetek teszik majd igazán népszerűvé, kerekké a történetet. Mindez azonban semmit nem ad hozzá a sztorihoz, de bizonyára jó pár, a felnőtt magazinokat titokban lapozgató kamasz fiú életét bearanyozza. 

Primitív ruhába öltöztetett izgalom 

Az anime hiányosságai, a szereplők hibái és dagadó izmai ellenére is tökéletes lenne az összhang, ha mindezt nem rombolná a körítés, avagy a semmitmondó zenei aláfestés, a mai szemnek nem túl szép grafika és a nagyon feltűnő CGI. Rendkívül kiábrándító, amikor a merev és tökéletesnek tűnő számítógépes grafika kifejezetten csúnya animációval párosul.  A szereplők egyébként sem esztétikus megjelenése, mozgásuk esetlensége éles ellentétben áll az űrkütyük rendkívül pontosan kivitelezett másával. A grafikát kevésbé figyelmező nézők számára talán ez semmit sem von le az anime értékéből, de a nem toleráns sci-fi rajongóknak összhatás szempontjából valószínűleg fájó pont lesz. 

Ötagaki Yasuo kezdeményezése nem egyedülálló a műfajban, a Moonlight Mile is valós problémára irányítja a figyelmet, de nem sikerül felnőnie a témához, csak a felszínét kapargatja. Azonban a történet elég izgalmas ahhoz, hogy megtalálja a helyét azon kevés űrben játszódó alkotások között, melyek nosztalgikus emlékeket idéznek a messzi-messzi galaxisokról. 

Adatlap: 

Moonlight Mile 

(anime, 2007) 

Rendezte: Suzuki Iku 

Stúdió: Studio Hibari 

Hossza: 26x25 perc